Ti magyarok vagytok?!

Egyik ATV defektet kapott, emiatt be kellett menni Szamosújvárra kereket foltozni. Ezt egy percig sem bántam, mivel oda is el akartam menni. Leadtuk a kereket, többiek elindultak bevásárolni, én meg bevetettem magam a város sűrűjébe. Ugyan itt raboskodott Rózsa Sándor, de a szálláshelyét nem volt időm megkeresni.
Az ortodox egyház itt egyáltalán nem tétlen, rengeteg templom van, és még most is sorra építik őket. Bemenni egyikbe sem tudtam, gondosan zárva tartják őket, csak mise alkalmával nyitják meg kapuikat.
Céltalanul sétálgattam, egyszercsak egy parkban találtam magam. Hatalmas fák, szobrok, sportpályák mindenfele. Ahogy haladtam tovább, vízcsobogást hallottam, elkezdtem a hang irányába menni, pár perc múlva a Szamos partján találtam magam. Mint valami határvonal úgy hatott. Azon a partján, ahol álltam ott a város, másik oldalán kilóméterekkel távolabb egy másik település.
Eleinte furcsának találtam, hogy nem hallok magyar szót sehol a városban. Mikor már majdnem "feladtam a keresgélést" magyarok után, akkor láttam meg egy babakocsit toló anyukát, épp magyarul fegyelmezte a másik gyerekét. Odamentem kicsit beszélgetni, ekkor hangzott el a már sokat hallott kérdés: Ti magyarok vagytok?! Ezt utam során mindenki megkérdezte. Valahogy ezután egyből sokkal barátságosabbak, érdeklődőbbek lettek az emberek.
Pár órával később visszatértünk Székre. Felraktuk a motorra a kereket, irány a bonchidai tető. Már majdnem lement a nap, mikor felértünk, ennek ellenére megérte a göröngyös, nehéz utat megtenni. A legtöbb fénykép sötétre sikerült, de egy pillanatig sem sajnálom, hogy vissza kell menni.