Íme a folytatás, Kovács Flóra - Változások Szék község életében címet viselő füzetjéből

Példák hagyományőrzésre és innovációra (részlet)


Viselet

     A széki népviseletet a XVIII. századig kialakult városi divatok jegyeit őrizte meg. Városi múltjából adódó nyitottsága a XIX. század végéig következő a népviseletében. Az újításokat ekkor még évtizedekkel korábban adaptálta a környező mezőségi falvakhoz képest: "a gyári anyagok alkalmazása, a kék posztó térhódítása stb". A XX. században azonban egyre zárkózottabb lett az új hatásokkal szemben, "így sikerült jelentős változás nélkül konzerválni népviseletét, ami jelenleg alig különbözik a száz éve leírt ünnepi viselettől". Rendkívüli, ahogy ez a falu külsőségeiben is ragaszkodott és megőrizte hagyományait.
     A második világháború alatt széki leány, akinek új városi alsó ruhát ajándékoztak, mondta: "Jaj, nem kell nekem! Én fel nem veszem a világért sem! Én széki leány vagyok!" A viselet kényelmetlensége és gazdasági nehézsége ellenére is ragaszkodtak hozzá.
     A hirtelen kivetkőzést előkészítő hosszú folyamat elkezdődött már a hetvenes években. Először a fiúgyerekeket kezdték városi ruhákba öltöztetni. A nyolcvanas években már az iskolába "egy (fiú) gyerek azért járt székibe, mert nagyon szegény családból volt, nem volt pénzük, hogy farmert vegyenek, vagy más ruhát." A felnőtt férfiak (negyven éves korig) fokozatosan cserélődött ki, legtartósabb viseletdarabnak a szimbolikus jelentéssel rendelkező kalap bizonyult. A nők, mint általában a hagyományt., a népviseletet is tovább megtartották. A fiatal nők körében a kivetkőzést, vagy ahogy ők mondják, a kiöltözés 1991-94 között zajlott le teljes mértékben. A tíz-tizenöt éve férjhez ment asszonyok öltözete ha városiasodott is, még sokan megőrizték a fejkendő viselését. A negyven-ötven év fölötti asszonyok számára még ma is elképzelhetetlen, hogy ne bő szoknyában, hanem nadrágban járjanak.
     A népviseletet a környező települések lakosaitól való megkülönböztető szerepe miatt tartották meg. Ez egyrészt az elrománosodott környezettől való különállást jelentette, másrészt a kolozsvári cselédpiacon a székiek rendkívüli munkabírásának ez volt a cégére a nyolcvanas évekig. Nagy teljesítményükre és hagyományaikra büszkék voltak. A viselet életben tartásához hozzájárult a falubéli értelmiség irányító szerepe is. Széken a '90-es évek elejéig szolgálatban lévő református tiszteletes megkövetelte a templomban a széki viselet használatát a fiataloktól is. Azok a gyerekek akik már nem jártak székiben, a templomba kénytelenek voltak felvenni.
     A kivetkőzésben a városon tanuló fiatalokkal szemben a közösség elnézőbben viselkedett, mint a Széken maradó deviánsan viselkedő rocker fiatalokkal. Széken gyűjtőnevük eddások volt. A rockerek viseletében a közösség számára a legelfogadhatatlanabb a fiúk esetében a hosszú haj volt. A lányoknál jó tíz évvel később a haj levágására reagált hasonlóan a közvélemény (napjainkban már nem reagálnak a hosszú v rövid hajra - a blogger).
     Érdekes jelenség, hogy a népviseletet megpróbálták összeegyeztetni a városi divattal. '93-ban olyan kötény nélküli fekete alapon virágos hímzett szoknyában jártak a lányok templomba, mint azelőtt húsz éven át csak a magyarországi eladásra varrtak házilag. Nem sikerült ezt at "átmeneti" ruhadarabot beilleszteni a falu viselet repertoárjába, tiszavirág módjára egy nyár után nyomtalanul eltűnt.
     A fiatalok egy része szigorúan ragaszkodik hozzá, hogy ünnepnapokon és a nagy családi eseményeken viseletben jelenjenek meg, a nagyobb része már nem foglalkozik a gondolattal.